avagy miért nem volt ennyi kutyaütő régen
-Kálmán bácsi! Szeretnék én is vadász lenni!
-Hát, legyé – volt a rövid válasz, s komótosan rágyújtott.
-Jó-jó! De hogy kell? Mi kell ahhoz, hogy vadász lehessek? Puska!
-A’ ccsak az utóssó dolog, amire szükséged lesz. Ha komolyan gondolod, hónap a csicsókát szántyuk ki. Gyere el, bemutatlak a többieknek, aztán meglássuk. Dógozunk egy kicsinykét, elbeszégetnek veled a többiek is. Legalább megösmernek. Lássák majd, kiféle-miféle ember vagy! Van-e szíved-lelked, elszaladsz-e a kétkezi munka elől, szereted-e a vadat, óvnád s védenéd-e, ha arról volna szó.
-Rendben van Kálmán bácsi! Megyek. Aztán már beiratkozhatok vadásznak?
-Nem eszik olyan forrón a kását, hallod-e! Le kell vizsgáznyi majd fegyverbő’, s vadtanbó’ is.
-Utána vehetek puskát, és vadászhatok?
-Ne szaladjuk annyira előre. Odébb van még az. Ha a vizsgák sikerűnek, akkor összeül a társaság. Megbeszéjjük, hogy akarunk-e téged atyafiságba, vagy se. De addig még sok munka vár rád. Ha ebbe belekezdesz, nincs vissza! Nincs „Hőőő Te csikó!”, mer’ akkor ebbe az életbe nem leszel vadász. Se itt, se máshol! Míg a vizsgára nyüvöd magad, hírt kapsz társadalmi munkáról, leteszed a könyvet, oszt gyössz. Vadfődeket művelnyi, vetnyi, szántanyi, lest, vadetetőt építenyi. Minden télen disznóhajtáskor szó nékű beállasz hajtónak.. Közbe’ ha kedved van, elkísérhetsz esti, hajnali cserkelésekre, és kitanúlod a gyakorlatot is.
Ha mögvan a „kutyabőr”, akkó’ választhatsz magadnak keresztapát közülőnk. Két éven keresztű el nem szakadsz a nyomábó, ha kenyered nem lesz, akkó’ se. Kitanúlod a vadászregulát is, de mint amit kőbe véstek! Azt nem tanítják ám az iskolában, de nem ám! Ha letelt a két esztendő, s a többiek is úgy lássák, hogy ember vagy, akkor felveszünk tagnak. No. Utána mehetsz puskát venni!
-Állok elébe Kálmán bácsi! Már most tudom, hogy maga lesz a Keresztapám, ha elvállalna egy ilyen zöldfülűt, mint én.
-Részemrő’ rendbe van! Reméllem, nem hozod szégyenbe Te se’ azt a vén fejemet! Sokat kineveltem, mind kitartó, szíjjos, ízig-vérig VADÁSZ!
-Ne aggódjon, minden rendben lesz!
Valaha így mentek a dolgok. Társadalmi munka is volt, bizony! Nem vicc! Meg az a két év! Irgalmatlan hosszú tud lenni! Amíg a bakról meg nem mondtad, hogy „milyen szőr van a fülibe”, nem is reménykedhettél semmi jóban. Megkérdezték: „Hányat fial a mezei nyúl?” Ha nem azt válaszoltad, hogy „A nyúl nem fial, hanem kölyköt vet” – hozzád se szóltak azután. Így mentek a dolgok. S mennyivel jobb volt, – még „csórén” – tudni, mint balgaságokat mondani, s cselekedni puskával a kézben. Manapság sokkal egyszerűbb ez. Csak pénz kell, s mehetsz.
